Ilyés Gyula: Életem legjobb döntése volt Vetés!

Feltöltődött. Motivált. Tettre kész - ezt a benyomást kelti Ilyés Gyula nyolc hónappal azt követően, hogy Vetés polgármestere lett. És öt évvel azután, hogy immár nem ő Szatmárnémeti első embere.

„1993-ban vettünk egy házat Vetésen, ahova 2015-ben költöztünk a feleségemmel, a szatmárnémeti otthonunk pedig a fiunkra maradt", meséli annak történetét, miként lett Vetés község polgármestere. „Miután Szatmárnémetiben elvesztettem a választásokat, szerencsére a szakterületen tudtam maradni, hisz az RMDSZ főtitkárságán belül én foglalkoztam az önkormányzatokkal. Igyekeztem közvetíteni, jogi tanácsokat adni, kapcsolatokat kiépíteni az önkormányzati vezetőink számára. Élveztem ezt a munkát, nagy volt a szabadságom és a törvénykezést is nyomon tudtam követni. Mivel Juhász Lajos akkori vetési polgármester mandátuma lejártával nyugdíjba vonult, az RMDSZ megkeresett, hogy lennék-e a jelöltjük", folytatja az elmúlt évek eseményeinek felidézését Ilyés Gyula.

- Szatmárnémeti után nem visszalépés Vetés? Sportnyelven szólva, mintha valaki mondjuk a Kolozsvári CFR-ből az Olimpiába igazolna. Vagy stílszerűen, az Olimpiából Vetésre.

- Sokat gondolkodtam a megkeresést követően. Felmértem a terepet. Tudtam, hogy Vetésben sok a munka, de van is miből dolgozni. És ezeket az erőforrásokat nem szabad elpocsékolni. Az erőforrások sokkal inkább összhangban vannak a szükségletekkel, mint egy nagyvárosban. A polgármesterség ugyanakkor számomra nem egy ranglétra. Persze az ember betölt valamilyen politikai funkciót is - főleg, amikor egy nagyvárost vezet. De nem a település mérete a fontos, hanem az, hogy sikerüljön konstruktív munkát végezni a közösség javára! Egyre inkább úgy érzem, ez volt életem legjobb döntése! Úgy látom, a szükséges erőforrások megvannak, ám ezt korábban nem sikerült megfelelően kihasználni.

- Milyen hangulat, milyen csapat fogadta a polgármesteri hivatalban?

- Jó a társaság! Nagy részük fiatal, szakképzettek! Ezzel együtt azt kell mondanom, csak a fél hivatal működik. A másik része ugyanis nem létezik! Az adminisztrációs, de mondhatjuk úgy is, bürokratikus része rendben van, a másik része viszont, amely a beruházásokkal, tervekkel és egyéb ilyen jellegű munkával foglalkozna, nem létezik. Egyszerűen nincs erre ember, nem létezik a struktúra. Ezt a munkát magamra kellett vállalnom, én járok engedélyekért, stb... Aztán idővel lassan próbálom majd ezeket a feladatokat átruházni. Az adminisztrációs oldalon is le voltak kicsit merevedve a dolgok, ezen gyorsan változtatnom kellett. Voltak gondok az adóbehajtással, a visszaszolgáltatásokkal, az archívum egy része el van tűnve. Mindezt a merevséget gyorsan meg kellett törnöm. Senkinek sem kell többet dolgoznia, mint a munkaideje - de azt elvárom, hogy becsülettel megtegye. Ami nagyon fontos, a rend megvan és mindenki teszi a dolgát.

- Mi az, ami a munkája során sikerélményt okoz, ami mandátuma vagy a szerepvállalása végeztével elégedettséggel töltheti el?

- Az, ha bizonyíthatóan jobb életminőséget sikerül teremtenünk! Ennek egyik fontos része az infrastruktúra. Az infrastruktúra azonban nem csak azért fontos, hogy aszfaltozott úton közlekedhessünk. Ha ugyanis aszfaltozottak az útjaink, akkor kevesebb a sár, kevesebb a por, kevesebb a zaj. A gyerekek is tisztán érnek haza az óvodából, iskolából. Apró dolgoknak tűnnek ezek, ám ez teremti meg azt a komfortérzetet, amelyben az ember szívesen él. Éppen ezért kiemelt prioritást képez a csatorna- és vízhálózat bővítése, a közvilágítás fejlesztése, végezetül az utak aszfaltozása. Van azonban egy másik, emberi oldal is. Hogy azt érezzük, jól élünk ott, ahol élünk. Hogy óvodáink, iskoláink minőségiek legyenek. Ezért szereltük fel az összes termet okos táblákkal. Terveink között szerepel egy sportklub létrehozása, alakul az amatőr színtársulat, a táncház, egy múzeumot is szeretnénk kialakítani. Majd meglátjuk, melyik bizonyul életképesnek, ám az biztos, igény van a kultúrára. Nem feledkezhetünk meg az egyházak támogatásáról sem. Hogy rendben legyenek a templomok, a templomudvarok, a parókiák, a temetők - ezek mind meghatározóak mindennapjaink számára. Ott van aztán - ami számomra újdonságnak számít, ezzel korábban nem kellett foglalkoznom - a mezei utak, a vízelvezetés kérdése. Ha mindent nem is lehet négy év alatt megoldani, azt szeretném látni, hogy tevékenységünk működőképes. Azzal leszek elégedett, ha érezhető, látható lesz: sikerült a közösség számára fontos, maradandó eredményeket elérni!